A Titanic-katasztrófát túlélő hatéves kisfiú köszönőlevele bukkant fel a hős magyar orvos hagyatékában

Nyitókép: A köszönőlevelet író kisfiút lefotózták a Titanicon. A kép bal oldalán a levél egy részlete. Fotó: Lengyel Árpád hagyatéka/Wikipedia

Szívszorító köszönőlevelet azonosított be a Mandiner a Titanic 705 utasát megmentő magyar hajóorvos, Lengyel Árpád hagyatékában, amelyet az unokája, Reich Márta gondoz. Az 1912 augusztusában, a hajókatasztrófa után négy hónappal feladott levelet az akkor hatéves amerikai kisfiú, Robert Douglas Spedden fogalmazta a megmentőjének és valószínűleg az édesapja vetette papírra angolul. 

A kis Robert 1905-ben született egy jómódú amerikai családban, Frederic Oakley Spedden és Daisy Spedden egyetlen gyermekeként. A tehetős család 1911-ben a személyzetével együtt világkörüli nyaralásra indult, majd 1912 áprilisában döntöttek úgy, hogy az új híres hajó, a Titanic fedélzetén mennek vissza New Yorkba. 

Azt is tudni lehet, hogy április 10-én este 7 órakor kötött ki a Titanic a franciaországi Cherbourg-Octeville-ben, és a kis Robert is ekkor szállt fel a hajóra a szüleivel. Az első osztályon vettek ki kabinokat, s a sokat betegeskedő kisfiú az ápolója, Elizabeth Burns társaságában utazott az E-40-es kabinban. 

A hajó elindult New York felé, majd a csendes napok után 1912. április 14-én éjjel jéghegynek ütközött. Robert átaludta az ütközést, az ápolónője ébresztette fel, hogy menniük kell a fedélzetre „csillagokat nézni.” Ott aztán az általános pánik közepette mentőcsónakba ült a család. A csónakban reszkető, átfagyott hajótörötteket a Carpathia gőzös legénysége mentette meg, a fiúcskát a fedélzetre emelve elsőként pedig a gőzös hajóorvosa, Lengyel Árpád vizsgálta meg. A katasztrófa utána a Carpathia a 705 túlélővel New Yorkba indult, az angolul kiválóan beszélő Lengyel Árpád pedig már a fedélzeten barátkozott össze Roberttel és családjával. A 705 túlélő hálája amúgy nem maradt el, ma is megvan például az az aranyérem, amelyet a hős magyar orvosnak készíttettek később. 

A tragédia után a kisfiú családja tovább élt a New York külvárosában található, gazdagok lakta Tuxedo Parkban. A most beazonosított levélben a fiú megköszönte azt a képet, amelyet Lengyel Árpádtól kapott, majd megjegyezte: „be fogom keretezni.” A folytatásban egy hatéves kisgyermek színvonalán a következőt mesélte Lengyelnek: 

Az akkor 26 éves magyar orvos biztosan mosolyogva olvasta a sorokat. Pedig keveset mosolygott akkoriban, hiszen tudni lehet, olyannyira megviselték a Titanic utasainak mentése közben látott emberi tragédiák, hogy soha többé nem ült hajóra. Fül-orr-gégészként dolgozott, a Titanic történetéről pedig senkinek sem mesélt. Olyannyira nem, hogy a hagyatékát ápoló unokája is csak 16 éves korában tudta meg, hogy a nagypapa 705 ember életét mentette meg a Carpathia legénységével karöltve. 

De visszatérve a kis Robert levelére, amelyet így folytatott: „Nagyon jól érzem magam a többi gyerekkel, játszunk a sziklákon, néha teázunk és labdázni is szoktunk. Egyszer kimentünk motorcsónakkal, izgalmas volt. Láttunk egy tintahalat a sziklák között, de elkezdett esni az eső és haza siettünk.” 

Azt is tudni lehet, hogy Robert édesanyja 1913 karácsonyára egy saját maga által írt mesével lepte meg a gyereket. A Jegesmedve, a Titanic medve című hosszabb lélegzetű írásban mesébe ágyazva vetette papírra azt a tragédiát, amelyet a gyermeke és az egész család átélt a Titanic fedélzetén (a mese 1994-ben nyomtatásban is megjelent). 

A kisfiú sajnos soha nem jutott el Budapestre a jótevőjéhez, sőt, a sors azt sem engedte meg, hogy felnőjön. A kis Robertet három évvel a Titanic-katasztrófa után, 1915. augusztus 6-án, kilencévesen gázolta halálra egy autó. Még élt, amikor kórházba szállították, ám két nappal később belehalt a sérüléseibe. A családja összeroppant, a szülők sosem tudták kiheverni egyetlen gyermekük elvesztését. 

Azt nem tudni, hogy értestült-e Robert tragikus haláláról 1915-ben, ő akkor már katonaorvosként szolgált az I. világháborúban. A zsidó származású Lengyel Árpád 1940-ben, csupán 54 évesen hunyt el szívrohamban. Ahogy az unokája fogalmazott a Mandinernek, jobb is, hogy így történt, hiszen gyaníthatóan őt is elhurcolták volna a nyilasok 1944-ben, mint a feleségét, aki soha nem került elő. A hős orvos hagyatéka aztán a lányához került, onnan pedig az unokájához, Mártához, aki azóta is ápolja a nagypapa emlékét. Könyvet is írt róla és rendszeresen előadásokat tart a hős nagypapáról. Sok mindent feldolgozott a hagyatékból, a kisfiú levelét még nem, ezért is örült, hogy a Mandiner megtette helyette: „Ez a levél is egy értékes mozaikdarab a nagypapám életéből, akire nagyon büszke vagyok” – mondta Reich Márta, miután részletesen elmeséltük neki a levél hátterét. 

Lengyel Árpád hagyatékában ott van az az orvosi táska is, amelyet a Titanic túlélőinek mentése közben használt. Az a távcső is, amellyel a viharos óceánon kereste a mentőcsónakokat. A kitüntetései mellett, számtalan levél is, amelyek nagy részét beazonosítottak az idők során. A kis Robert levelét eddig nem, így a Mandiner megtette. A kisfiú amúgy a levelét a következőképpen zárta: